Parlamenti fellépésünk
A Schwarzwald Egyesület meghívást kapott az országházba a február 25.-i "Trauma és tabu" című egész napos konferenciára, mely a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából került megrendezésre.
Az emléknapi rendezvény az országház felsőházi üléstermében kapott helyet. Az esemény házigazdái a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága és az Országgyűlés Hivatala volt. A 10 órai kezdést követően Majorszki András, a Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket és a mintegy 500 fős közönséget, majd ezután Gulyás Gergely, az országgyűlés alelnöke és Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára mondták el gondolataikat az egykori kényszermunka táborokról és azok politikai és történelmi hátteréről.
Ezután Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója olvasták fel írásukat, idézve számos egykori elhurcolt és málenkij robotra kényszerített nemzettársunk keserű vallomását.
Ezt követően történészek, egyetemi docensek és egyéb, a témában kutatásokat végző előadók tartottak előadást a háború utáni munkatáborok világáról. A délutáni rövid szünetet követve Menczer Erzsébet a SZORAKÉSZ (Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete) elnöke vallott kíméletlen őszinteséggel az egykori kommunista bűnökről. Ezt követte Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata elnökének beszéde.
A napi program utolsó szereplőjeként a Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület következett. A parlamenti patkó közepén rögtönzött "színpadon" a "málenkij robot" című kb. 45 perces irodalmi műsorunkat adtuk elő. Míg a minket megelőző előadók az események történelmi és társadalmi hátterét igyekeztek bemutatni, addig ez a műsor inkább az érzelmek oldaláról, az egykori események elszenvedői szemszögéből mutatta be a munkatáborok hangulatát az emberek összefogdosásától kezdve a boldog hazatérésig. Narrátoraink az eseményeket külső szemlélőként tárták a publikum elé, míg a többi szereplő verssel és prózával egyes szám első személyben idézte fel a történteket. Ez a kettősség és a verseket kísérő zene és gyönyörű magyar és német dalok olyan hangulatot adtak az előadásnak, hogy a jelenlévő túlélők szemében egyre gyakrabban csillantak meg a meghatottság fájdalmas könnyei.
A műsor végeztével diszkrét meghajlást követően elhagytuk a színpadot. Ám ami ezután következett, arra azt hiszem egyikünk sem számított: a meghatódott közönség szűnni nem akaró tapsa egyre erősödött és az emberek egymás után álltak fel a székükről és így, állva tapsolva köszönték meg műsorunkat. Vissza kellett mennünk a színpadra és fogadni az őszinte köszönet nyilvánítást.
Az érzést nehezen lehet bármihez is hasonlítani. Azt gondolom, ez a legnagyobb elismerés, amit egy színpadi produkció után egy társulat kaphat. Csak annyit tudunk mondani: KÖSZÖNJÜK.
Köszönjük mindenkinek, aki segítette az utunkat, hogy idáig eljussunk. Köszönjük Tircsi Richárdnak és Árvay Attilának, akik már akkor meglátták műsorunkban az értéket, amikor azt még csak a községünkben, százhúsz ember előtt egy kis kultúrház színpadán adtuk elő. Köszönjük a rátkai önkormányzatnak, a rátkai polgároknak, hogy velünk tartottak és szurkoltak a sikerünkért. Köszönjük a szerencsi és bekecsi képviselőknek, érdeklődőknek, hogy eljöttek a rendezvényre. És nem utolsósorban köszönjük annak a rengeteg embernek, akik a műsor után megkerestek minket, hogy gratuláljanak nekünk. Annyi elismerést és érdeklődést kaptunk aznap, amennyi évekre elég lesz ahhoz, hogy tovább folytassuk ezt a munkát.
És végül nagyon büszkék vagyunk Rátkára, arra a kis zempléni falura, melynek a lélekszáma még az ezret sem éri el, de mégis ki tudott állítani egy ilyen fiatalokból álló társulatot, hogy letegyük névjegyünket a törvényhozás házában is.
a Schwarzwald Egyesület tagjai nevében
Bereczk Tamás
Fotó: Osika Barna
www.facebook.com --> Rátkai képek