Az országházba készülünk!
Egyesületünk meghívást kapott a február 25.-én az országházban tartandó állami megemlékezésre. Ez a nap 2000 júniusa óta a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le koholt vádak alapján Kovács Bélát, az egykori Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt. A politikust elhurcolták a Szovjetunióba, ahol nyolc évet töltött fogságban.
Minden évben ilyenkor emlékezünk a rendszer által kivégzett, elhurcolt, elnémított, vagy csak éppen ellehetetlenített emberekre, akiknek az jutott osztályrészül, hogy abban a negyven évben kellett élniük, amikor szovjet mintára a túlbuzgó magyar elvtársak kényszerkollektivizáltak, padlást söpörtek, kuláklistáztak, amikor fekete Pobedával szállították éjszakánként a másként gondolkodókat az Andrássy út 60.-ba, amikor Pozsonyt csak Bratislavának lehetett hívni. Amikor államosításkor nem megvették, hanem elvették a magántulajdonban lévő termelőeszközt. Amikor egypártrendszer volt és szófogadó kisiskolásként bólogattunk Moszkva minden rezdülésére, amikor a sajtószabadságot a Münchenből sugárzott Szabad Európa Rádió jelentette. Amikor az elvtársak fogcsikorgatva próbálták erőltetni a lehetetlent: életben tartani egy olyan gazdasági rendszert, ami csak papíron létezett, de a gyakorlatban életképtelen volt.
Aztán amikor a rendszer ezer sebből vérzett és számukra is nyilvánvaló volt, hogy nem működik a dolog és a világ elhúzott tőlünk, akkor a hatalmukat féltve megpróbálták a működés látszatát kelteni és a Világbank karjaiba kergették hazánkat. A nyolcvanas évektől kezdve folyamatosan eladósították az országot. Az akkor felvett összegeket már többszörösen visszafizettük, mégis egyre nagyobb adóssággal bírunk a nemzetközi pénzvilág felé. A problémák megoldásának ezt az "egyszerű" módját az akkori gárda mai szellemi örökösei továbbra is folytatják, ha időnként a hatalom közelébe kerülnek.
A 2015. évi évforduló mégis egy kicsit más, mint a többi, hiszen idén van 70 éve annak, hogy a háború utolsó hónapjaiban a szovjetek elkezdték a összegyűjteni a még munkára fogható embereket és 3-5 év kényszermunkára elhurcolták őket a Szovjetunióba. Főként németeket. A magyarországi németeket az anyaországiakkal együtt kollektív bűnös népként kezelték és nem számított, hogy valaki volt-e a harctéren, ellenálló volt-e , vagy kollaboráns, ha német neve volt, mennie kellett és dolgoznia rabszolgaként.
Ennek a szomorú történelmi eseménynek állít emléket egyesületünk műsora, amelyben a málenkij robot könyörtelen napjait idézzük fel verssel, prózával és gyönyörű magyar és német dalokkal. Megható történetek, szívszorító költemények születtek a fogság napjaiban, amelyek egy részét az elhurcoltak maguk írtak és mentettek meg az utókor számára. A történelem sokáig elhallgatott és feltáratlan témájának megismerése arra sarkallta egyesületünk elnökét, hogy mikrofonjával végigjárja a málenkij robot ma még élő rátkai áldozatait és meghallgassa a még mindig csak félve elmondott történeteiket. A szorgalmas és részletes gyűjtőmunka eredménye egy könyv lett, amelyet szívvel ajánlok mindenkinek, aki a téma iránt érdeklődik.
A könyvben elbeszélt történetek szolgálnak az emlékműsorunk alapjául, amelyet 2001 óta hosszabb-rövidebb formában minden éven előadunk Rátkán az évfordulók napján. Ám az utóbbi években egyre többen figyeltek fel megemlékező műsorunkra és mi minden meghívásnak örömmel tettünk eleget. Szívesen látogattunk el Sárospatakra, Mérkre, Hercegkútra, Szerencsre, Gávavencsellőre, Rakamazra és még a határ túloldalán lévő Nagykárolyba is. A Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület mai és egykori tagjai ilyenkor újra egy színpadon állnak és -sok esetben a személyes érintettség okán is- hiteles előadásmóddal, néha profi színészeket idéző szavalatokkal és énekkel elevenítik fel a kényszermunka fájdalmas napjait.
A sors úgy hozta, hogy az évek alatt a közönség soraiban több olyan ember figyelmét is felkeltette műsorunk, akik azon túl, hogy nagyra értékelték önzetlen munkánkat újabb és újabb helyszínekre szerveztek nekünk fellépést, mondván, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Ők azok, akik -mondhatjuk- éveket dolgoztak azon, hogy egyszer ezt a nagyszerű összeállítást egy nagyobb és másfajta nyilvánosság előtt is megmutathassuk; hogy elmondhassuk a világnak, mi történt a rátkai elhurcoltakkal 70 éve a donyecki szénmedencében.
Most a parlamentbe hívtak minket ezzel a műsorral, egy állami rendezvényre, ahol a program gerincét a mi műsorunk adja. Ez a lehető legnagyobb elismerés számunkra.
Köszönettel tartozunk mindenkinek, akik idáig támogatták működésünket és érdemesnek tartottak minket arra, hogy a legmagasabb szinten is bemutathassuk a "málenkij robot" című műsorunkat.